Age of Murdef 3 – Fyreslayers vs Stormcast Eternals

Khorreg leszúrta a kulcsos főfejszéjét a földbe, majd leguggolt, hogy vegyen egy marék földet a kezébe. A nedves barna földben pár fűszál szorult, de ezen a vidéken több nem nőtt. Khorreg ismerte már ezt a környéket. Nem most járt itt először. Az energia források már korábban felkeltette az érdeklődését és most azért jött, hogy kinyerje belőlük amire szüksége van. Amit nem ismert az az ellenfél. A viharszülöttek ellen vitte a végzete ezen a napon. Egyszer már találkozott velük. Akkor a kék pajzsok és a nehéz kalapácsok megvédték őket, de most a slayereken volt a sor, hogy visszavágjanak. Khorreg tisztába volt vele, hogy minden egyes mozdulatát alaposan meg kell fontolni előre.

A földet szétmorzsolta és bólintott a két rúna kovácsnak. Azok ketten szintén egy biccentéssel jelezték, hogy tudomásul vették az üzenetet, majd hatalmasat dobbantottak a lábukkal. A föld megnyílt alattuk és a kovács eltűnt a földben egy-egy berserker osztaggal. A felszínen csak a vezér maradt a fiával, Bahrinnal aki a hatalmas Ezüstszarv hátán lovagolt, és a saját lángőrző testőrségével akik parázstartóval felszerelt buzogányokat fogtak a kezükben. Nyugodtan lélegeztek, de Khorreg tudta, hogy csak arra várnak, hogy minél hamarabb vért ontsanak. A vezér előre küldte a fiát, hogy foglalja el az első forrást, illetve azért, hogy térképezze fel, hogy hol vettek fel állást a viharszülöttek.

Bahrin meg is érkezett az első forráshoz, ami a puszta közepén helyezkedett. Jobbra tőle megpillantotta az arany és kék páncélosok erdejét. Erről egyből jelt adott a hátvédnek és Khorreg egyből jelzett is a föld alatt tartózkodó osztagoknak. A fejszéjét hatalmas erővel háromszor a földbe verte és az így keletkező rengések ritmusa elárulta az ellenfél pontos helyzetét. Meg is nyílt a föld két ponton is nem messze tőle és hamarosan megjelent a másik két osztag is a felszínen. Az ellenfél védekező állást vett fel egy bánya két oldalán, így a slayer seregeknek meg kellett feleznie az erőiket. Amint csatarendben állt a duardin sereg felkészültek, hogy elengedjék a gyilkos dobó fejszéiket. De erre mozdulatra már fel volt készülve az ellenség, így a felszabadítók magasra emelték a pajzsaikat, hogy kivédjék a fejszéket. Így is lett egy-két sérült a soraikban, de a kár nem volt számottevő.

Ezután következett a roham. Megannyi láb dübörgése olyan élményt nyújtott, hogy Khorreg tüdeje is berezonált. A rohamhoz csatlakozott Ezüstszarv és lovasa és így olyan erősségű volt ez a támadás, mint egy szabályos földrengés. A duardinok egyre közelebb kerültek a viharban szülöttekhez. Ők pedig még jobban megvetették a lábukat a bánya jobb oldalán. A két sereg pillanatok alatt egymásnak csapódott, olyan erővel, hogy azt egy halandó nem élné túl. De itt Sigmar hősei és Grimnir fiai ütköztek meg.

A jobbszárnyon Ezüstszarv hatalmas vágásokat ejtett a felszabadítókon, de azok végig állták a sarat, páncélzatuk kitartott, igaz hatalmas karmolás nyomok éktelenkedtek rajtuk. A harci csákányok sem tudtak jelentősebb kárt okozni. A felszabadítók harci pörölyei is szorgosan osztották az áldást a narancssárga hajúakra, a duardinok közül páran már el is estek és véres holttestük felett csaptak össze az erők.

A bal szárnyon viszont máshogy alakult a helyzet, mint ahogy Khorreg tervezte. Ez az osztog is eldobta a fejszéiket a szemben álló két viharban született egységre, nem túl sok sikerrel. Ahogy a pajzsaikkal kivédték a fejszéket, egyből rohamra is indultak. Épphogy rendezni tudták a soraikat a törpék a dobások után, egyből fel kellett készülniük, hogy a két osztag (egy felszabadító és egy decimátor) nekik csapódjon. A becsapódás nem is váratott magára sokat és a törpék és a hősök a bal szárnyon is egymásnak feszültek. Itt is véres állóháború alakult ki, amelyben mindkét fél jelentős károkat szenvedett.

Khorreg a két energia forrásról figyelte a harcot. Eddig jól alakultak a dolgok számára, a serege feltartotta a kékek seregét és addig volt ideje kinyerni, a számára fontos energiákat, amik a végső harchoz fognak kelleni. De valami nem tetszett neki. Valami nem volt a helyén. Összehúzta a szemét és elkezdte számolni az ellenséget. Mire a végére ért, rájött, hogy mi volt az, ami nem tetszett neki. Egy viharszülött egység hiányzott. Ez gondot jelentett a számára. És mintha az Ő sejtelmeit akarná beigazolni hirtelen villámlás csapott a földbe mögötte és egy új osztag jelent meg a csatatéren. Khorreg rájuk vicsorodott és kiköpött, mert nem tetszett neki a büdös ózon szag. Ezután kieresztette a hangját egy csatakiáltásban, amihez csatlakozott az elit csapata. Az megjelent kék páncolosokat sem kellett kérlelni, egyből rohamra indultak.

A megtorlóknak egyetlen egy célja volt csak, elpusztítani az ellenfél vezérét. Amilyen gyorsan csak tudták körbe fogták Khorreget, akit így elválasztottak a testőrségétől. A vezért minden oldalról támadták és így Ő nem tudott rendesen védekezni. A hátából patakokban folyt a vér, miközben több bordáját is eltörték az erős ütések. De Ő kitartott végig és a fejszéjét meglendítve visszatámadott. Az ütések és vágások alatt majdnem össze esett, de ekkor a saját osztaga is bevette magát és mivel látták, hogy vezérük ekkora bajban van, a szokásosnál jóval hatalmasabb erővel rontottak a kék vértűeknek. A harag rúnája az összes törpe vállán felizzott. A megtorlók nem tudtak ellenállni ennek a hatalmas erőknek és a lángoló buzogányok miszlikbe aprították őket.

A különítmény elporlasztása után a hősök serege úgy döntött, elérkezett az idő, hogy visszavonuló fújon. Ki is hátráltak a harcból. A törpék, már csak testi adottságaik miatt sem vették üldözőbe őket, de villám csapott le a kék és aranypáncélosokra és azok rövid időn belül eltűntek. Khorreget két harcosa támogatta. Habár rengeteg sérülést szenvedett el még mindig a saját lábán volt hajlandó csak menni, úgy, hogy a fejszéjétől egy másodpercre sem volt hajlandó megválni. A serege nem ünnepelt. Egyrészt azért mert nem volt ez akkora győzelem, hogy hatalmas lakomát rendezzenek, másrészt pedig tudták, hogy a megpróbáltatásaiknak még nincs vége.

A vezér a távolba meredt. Most, hogy megszerezték a forrásokat egyetlen egy feladatuk maradt. Elfoglalni az utolsó duardin erődöt.